Húsvétra

Kellemes utó-húsvétot mindenkinek, aki még emlékszik erre szerepezésre ❤❧💛

- Még egyet! - intett a csaposnak a platinaszőke fiú. Az isten sem tudja már, mikor is volt józan utoljára. Talán, mikor a lány, akit szeret, kidobta. Azóta ki sem tette a lábát a bárból. A csapos csak sorra önti neki az erősebbnél erősebb italokat, s már szánakozva nézi a nála biztosan idősebb fiút, de már neki is elege van.
- Haver, eleget ittál már, nincs több. Egy hete csak itt szarozol, ma szépen hazajössz velem . - mondta a fekete hajú, cirka 185 cm magas srác. Lazán a vállára csapta a konyharuháját és kiugrott a pult mögül. Nagy nehezen kitámolygott vele az autójáig és a hátsó ülésre fektette az eszméletlen fiút



- Jeongguk! - szelte át a házát egy karakteres hang. Az említett csak elmosolyodott és a fejére húzta a takarót, szorosan összezárt szemekkel. Tudta, hogy most nem menekülhet. Talán túl messze ment. Talán mégsem kellett volna eltennie a hyung-ja cigarettáját. De hát utálta, hogy a fiú azzal mérgezi magát. Legszívesebben sírna, mikor megérzi a füstszakot a fiú ruháin és felpofozná, mikor előtte gyújt rá.  Hirtelen a takaró, amely védelmet nyújtott számára, eltűnt. Tudta, itt a vég. - Hol van? - Ő azonban még mindig nem mondott semmit. - Bazd meg, akkor megkeresem! -mondta ingerülten és a matracba rúgott.
- Kérlek, ne. - nyögte a fiatalabbik, magzat pózba zsugorodva össze. - Csak ne gyújts rá. - hirtelen düh áradt szét benne, pedig eddig rettegett, hogy egyszer őt is elérik a fiú kitörései, de most nem érdekelte.
               Csak teltek az órák és a két fiú minden létező dolgot egymás fejéhez vágott, mind szavakban, mind tettekkel. Annyi év, megannyi beforratlan seb, s az időzített bomba ideje lejárt. A ház romokban hevert. A verekedés abbamaradt, s helyét átvette a vágy. Oly' szenvedéllyel estek egymásnak, mint ahogy pár perce még egymást püfölték, Nem foglalkoztak semmivel, csak a pillanat volt nekik.  Egy pillanat, amely megváltoztatja a jövőjük.

Írói megjegyzés;

Igen, tudjuk, egy éve nem volt kint új rész, ezt sajnos megmagyarázni nem nagyon lehet. Elfoglaltak voltunk mind a ketten, de ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettük, vagy abbahagytuk úgy, hogy nincs lezárva a történet. 

Nem ígérhetünk mindent előre, de mint látjátok, a blog maga is változtatásokon megy át jelenleg, szóval az, aki még bírja, az kérjük szépen várjon, nem lesz hiába.

Shin/ 

17. rész

17. rész

Először ellenkezni akartam, mert nem éreztem magam már különösebben fáradtnak a kevés alvás és korai kelés ellenére sem. Viszont Yoongi kedvességének, gyengéd szavainak és lágy győzködésének nem tudtam ellenállni, engedelmesen hajtottam fejem az ölébe. Kényelmesen elhelyezkedve hunytam le pilláimat és legnagyobb meglepetésemre szinte azonnal álomba is zuhantam. De még milyen álomba! A legszebbe, amit valaha is képzelhettem, abba, amiből reggel olyan csúnyán felzargattak. Pontosan ott folytatódott, ahol abbamaradt. Időérzékem megszűnt, teljesen átadtam testem a pihenésnek, elmémet pedig az álomnak. Csak arra ébredtem meg, hogy szerelmem gyengéden rázogatja vállamat és halk szavaival ébresztget. Megérkeztünk. Felülve a helyemen, megnyújtóztattam elgémberedett tagjaimat, magamba fojtottam egy ásítást és arcomat megdörzsölve igyekeztem visszatérni a valóságba. Hajamon is igazítottam egy keveset, majd cuccaimat megfogva álltam fel helyemről.
 - Olyan szépet álmodtam.- kuncogtam Suga fülébe.- Köszönöm.- pusziltam meg az arcát hálám jeléül, hogy egész útra kibéreltem magamnak párnának. Halványan elmosolyodott gesztusomra de többre nem is méltatott. Láttam arcán a kemény vonásokat, szemében a kínlódást és ridegséget. Nem hibáztattam, hisz elképzelni sem tudom, mit élhetett át a "szülei" miatt és emiatt az egész felfordulás végett. Belül, mélyen tudtam, hogy mennyire nem akarta Ő ezt az egész hazautazást, nem akart a régi emlékeivel szembesülni, egyszerűen csak el akarta felejteni a múltját. Csak sajnos ez nem ilyen egyszerű. És tudom, hogy én tettem rá neki ezzel az egésszel a legnagyobb lapáttal... De... kárpótolni fogom. Izgatottan hagytam el a busz utasterét és csillogó szemekkel álltam meg a házunk előtt. Igaz, voltak kisebb összezörrenések a szüleim és köztem, viszont én nagyon szerettem Őket és már rettentően hiányoztak.
- Nos, gyerekek a hétvégére mindenki szabad. Lehet bármit, de csak ésszel! Vasárnap este ugyan itt találkozunk és indulunk vissza.- közölte velünk a fontos tudnivalókat a Nagyi. Mindenki bólintott, ezzel jelt adva a megértésünknek, majd a cuccokkal a házba cipekedtek. Nagyi ment elől a kulcsokkal, mögötte csendesen Hongbin ballagott, leghátul pedig a két jómadár viháncolt.
- Szabad?- pislogtam nagy szemekkel Yoongi felé, engedélyt kérve, hogy hazamehessek. Elnézően mosolygott rám és egy aprót bólintott. - Vigyázz magadra, este átjövök majd.- húztam ajkaimat vidám görbületre és megpusziltam Yoongi-t.- Szeretlek.- ejtettem ki izgatottan a szavakat és hátat fordítva páromnak siettem haza, hogy meglephessem a szüleimet.

Őszintén és tiszta lelkiismerettel mondhatom azt, hogy semmi kedvem sincs itt lenni. Rosszul vagyok ennek a helynek a gondolatától is. Azonban sajnos muszáj és bármennyire is lennék a nagynéném házában. Nem tehetem. Nem szúrhatok ki ennyire a saját nagymamámmal. Én naiv! Komolyan azt hittem, hogy jobb lesz ha belépek a házba? Ja várj! Nem, nem gondoltam ilyenre, maximum egy icipici hang a szívem legeldugottabb részén. Beléptem és megfordult a világ körülöttem. A szívem őrült módon kezdett el kalapálni, levegőért kaptam. Felrohantam a szobámba és összeszedtem azokat a cuccokat, amikre szükségem lesz amíg "itt" vagyok.
 - Vigyázz az öcsémre! - figyelmeztettem Ravit majd olyan gyorsan tűntem el a házból és a környékéről amilyen gyorsan csak lehetett. Fogalmam sincs, hánnyal mehettem, de még mindig lassúnak tűnt. Azonban amint az eldugott, csendes, forgalommentes útra hajtottam minden kitisztult. Újra rendesen kaptam levegőt, nem szorult el a torkom, a szívem is megtalálta a normális ütemét.

- Halihó!- léptem be a lakásba, mire nagy robaj ütötte meg a fülem a konyhából és hirtelen édesanyám szaladt elém. 
- Jungkook! Kisfiam!- méregetett teljesen elcsodálkozva.- Hogy hogy itt vagy? Miért nem szóltál, hogy jössz? És és... meddig maradsz?- bombázott kérdéseivel teljesen bezsongva anyu. 
- Meg akartalak lepni titeket. Látom, sikerült.- kuncogtam el magam.- A hétvégére jöttünk haza csak. A többiek a szomszédban vannak.- biccentettem fejemmel az irányukba.
- Apa merre van?- érdeklődtem kíváncsian. 
- Dolgozik. Kicsit később jön. Gyere, pakolj le, kisfiam.- fogta meg a karom és a nappaliba húzott. Leaggatta rólam a csomagjaimat, lesegítette a kabátomat és a kanapéra ültetett. - Nem kérsz valamit? Nem vagy éhes? Épp az ebédet készítettem.- ugrált teljesen körbe. 
- Hé anyu. Nyugi!- fogtam meg a karját és lehúztam magam mellé a kanapéra s megöleltem.- Hiányoztál.- motyogtam nyakába, fátyolos szemeimet erősen összezárva. Miután mindketten megnyugodtunk, a konyhába vonultunk át, hogy együtt befejezhessük az ebédet, s mire készen lettünk vele, apa is hazaért a munkából. 
- Fiam!- lepődött meg Ő is elég rendesen. Kitoltam a székem és szó szerint a karjaiba szaladtam. 
- Apu!- borultam nyakába és ahogy az erőm engedte, úgy szorítottam magamhoz. 
- Jól vagy, fiam? Minden rendben megy veled?- tolt el magától, hogy jobban szemügyre vehessen, nem változott-e rajtam valami teljesen meg. 
- Jól vagyok igen. A hétvégére hazaengedtek.- mosolyogtam rá.- Gyere apa, együnk.- húztam az asztalhoz. Ebéd közben sokat kérdeztek szüleim, szinte az egész eddig távol töltött két hónapom minden pillanatára kíváncsiak voltak. Én pedig csak meséltem. Mindent elmondtam nekik. A kezdeti nehézségeinket, a konfliktust a másik két Elem szülöttével, a boldog pillanatokat az én Yoongi-mmal, a sok gyakorlást és fárasztó edzéseinket és a vizsgánkat. Azt is elmondtam, hogy az a bizonyos misztikus szertartás izé még vár ránk, de megnyugtattak, hogy nem kell izgulnom és idegeskednem semmi miatt. Végül is jó hangulatban beszélgettünk s a végén az is kiderült, hogy igazából mindent tudtak rólunk a szüleink, mivel Heechul bácsi folyamatos jelentést adott nekik. Persze csak azért, mert kikönyörögték maguknak... Ezért aztán megérte annyit járatnom a számat... Ebéd után egy kicsit ledőltem a szobámban. Furcsa volt. Több okból is. Ennyi idő után különös érzés befeküdni a valaha volt ágyadba. Olyan, mint egy ismerős idegen. Valamint nagyon hiányoltam magam mellől Suga-t is, megszoktam, hogy vele alszom. Délután ébredtem fel a kis pihenőmből, s amint válalható formába ráztam magam, átmentem a szomszédba. Megígértem Yoongi-nak.

A házba lépve először fel sem tűnt a változás, aztán mikor a konyhába mentem jöttem rá, hogy valami nincs rendben a házzal. A régi korhadt fabútorok helyén vadi új, a méz barna falak helyett elefántcsont fehérek voltak, ami jobban illett a sötétbarna bútorzathoz. A hűtőn egy cetli volt az én nevemmel. " Üdv itthon, Fiam! Remélem tetszik! Apa " elmosolyodtam a tudaton, hogy ezt mind csak miattam csináltatta és hogy tudta hogy itt fogok kikötni. Az egész házat rendbe rakták. Mindenhol a bézs, fehér, és a kék uralkodott. A kertbe lépve nem hittem a szememnek. A sírt is... Leborultam a márványemlék mellé és dőltek belőlem a szavak. Csak meséltem és meséltem, miközben a fűz, mintha válaszolna, gyengéden bőrömhöz ért. Elmeséltem, hogy a szüleim nem is a szüleim, bár ezt Ő biztos tudta, hogy Kookie milyen aranyos, bár volt köztünk vita, mégis kitartottunk eddig és ha most itt lenne, mennyivel jobb lenne, de neki most a családja a fontosabb, amit teljesen megértek és tisztelek. Arról is meséltem, hogy Hoseok milyen egy pimasz kölyök, de azért imádom. Észre sem vettem, mikor besötétedett, csak, hogy hűvösödik a levegő, így befelé vettem az irányt.

Kopogás nélkül nyitottam be a házba, hisz már nem kellett félnem, hogy olyan emberrel találkozom, aki nem lát szívesen és ezért kidob. De bár kopogtam volna... A nappaliba betoppanva egy meglehetősen intim kép tárult elém. Hoseok a kanapén feküdt felső nélkül, kéjesen sóhajtozva, míg derekán Wonshik ücsörgött és a mellkasára hajolva lepte be forró csókjaival. 
- Hupsz!- csúszott ki ajkaimon halkan a meglepettség hangja. 
- Jungkook!- nyíltak tányér nagyságúra Ravi szemei és felkapva a földről a pólóját, gyorsan eltakarta kidolgozott testét. - Ne haragudjatok csak Yoongi-hoz jöttem.- takartam el a szemem és inkább megindultam az emelet felé. 
- Nincs itthon. Amint hazaértünk, elviharzott.- állított meg Hoseok hangja. 
- Oh... értem. Oké. Köszi. És bocsi.- szaladtam ki a házból teljesen zavarban. Annyira lesokkolt az elém tárult képek sorozata, hogy egyszerűen hirtelen azt sem tudtam, mit keresek a szomszéd udvarban. Pár perc ácsorgás után végül eszembe jutott, hogy Yoongi-t keresem. Csak nem tudtam, hogy hol. Sorra vettem a lehetséges helyeket, ahova menekülhetett és a legvalószínűbbnek a nagynénje házát véltem, ezért ott kezdtem a keresést. Igaz, csak egyszer voltam ott, Suga-val, mikor elvitt oda a kocsijával, ezért nem nagyon tudtam merre kell menni, így megérzéseimre hagyatkoztam. Már lassan szürkülni kezdett, mikor megérkeztem a házhoz. Először bátortalanul kopogtattam, majd miután nem jött felelet, kicsit erősebben dörömböltem az ajtón.

Lusta léptekkel indultam meg az ajtó felé. Nem kicsit lepődtem meg, mikor a szerelmem állt a küszöbön. Lefagyva néztem, ahogy a fiú zilálva néz fel rám, mögötte a nap már lemenő félben volt, de még pont beragyogta Őt. Észre sem vettem, hogy szólít, annyira elbambultam a látványában. Arra figyeltem föl, hogy hosszú ujjaival karomhoz ér. 
- Bocsánat, gyere csak be. – kaptam le róla a tekintetem és próbáltam leplezni azt, hogy az előző kis ámulásom miatt enyhén vörös lehet a fejem. – Kérsz valamit inni, vagy enni? – törtem meg a közénk telepedett csöndet. Elé tettem egy bögre kakaót, meg egy zsömlét. Ő kérdőn nézett rám, azzal a tipikus; „Mikor volt időd vásárolni?” pillantással. Csak megvontam a vállam, majd valami hirtelen az eszembe jutott. - Hogy sikerült ide találnod? Talán Hoseok… - hirtelen kiköpte a kakaóját és céklavörös arccal nézett el másfelé. Érdeklődő tekintettel ültem le mellé, mire nagy levegőt vett és elkezdte mesélni, hogyan nyitott rá a legjobb barátomra meg a tesómra. Először elfogott az undor, hogy éppen abban a házban, azon a kanapén, de ami a legundorítóbb, hogy nem szobán estek egymásnak. Mi lett volna, ha a Nagyi nyit rájuk? Jujj… Aztán pedig felnevettem, ahogy elképzeltem ezt az egészet. Ravi és Seokkie döbbent, ijedt arcát, és Kookie-t, aki ég attól, hogy rájuk nyitott. Értetlen tekintettel meredt rám, amin csak még jobban hahotázni kezdtem. - Van pizsid, vagy valami váltásruhád, amit átveszel aludni? – a fejére csap, ezzel jelezve, hogy elfelejtette.- Sebaj, majd adok én.

Keztdem megijedni, hogy rossz helyen járok vagy esetleg Yoongival történt valami vagy nincs is itt, de szerencsére aztán sikerült ajtót nyitnia. Elég furcsán viselkedett, picit megijesztett de aztán amint behívott, ismét visszatért az én egyetlenem. A kajáról rendesen meg is feledkeztem, úgyhogy hálás voltam szerelmemnek, hogy helyettem is gondoskodott erről. Kérdése után igazán időt sem hagyott válaszolni, mert maga rájött a megoldásra. Muszáj voltam elmesélni, hogy végül is milyen kalandos úton jutottam el hozzá, ami eléggé zavarba hozott, főleg a kínos sztori után Yoongi nevetése. Miután elfogyasztottam a kis vacsorámat, a kanapén hátradőlve, összebújva tévéztünk Yoongival. Egészen sötétedésig kapcsolgattuk a készüléket, néha egy-egy műsornál megálltunk és végignéztük. - Kicsim...- simogattam Suga hasát, majd arcára és nyakára is hintettem pár puszit.- Késő van, feküdnünk kellene.- sóhajtottam.- Megmutatod merre van a szoba és a fürdő? Jó lenne egy kicsit felfrissülni alvás előtt.- kértem kedvesemtől.

- Te tudod. Na gyere! - húztam fel magammal. - Mi kell? Azt még én sem néztem mi van a szekrényben, hogy őszinte legyek. - vakartam meg kínomban a fülem tövét. - Bár ha nincs is tudok adni, hoztam magammal. - amint kinyitottam a szekrény ajtaját már meg sem lepődtem azon, hogy volt benne ruha. Azon viszont igen, hogy a páromnak is volt ruha. - Választhatsz, mit szeretnél fölvenni, mert az a stóc ruha ott rám fix, hogy kicsi. Neked viszont szerintem pont jó. - helyet cseréltünk, most én néztem, ahogy ő áll a szekrény elé és bőszen válogatni kezd a ruhák között. Tekintetem levándorolt a fenekéig ami miközben az egyik lábáról a másikra állt akaratlanul is kinyomott. Baromi formás segge van, az már biztos. Alsó ajkam beharapva dőltem hátra, hogy az ágyra térülhessek teljes súlyommal. Az ágy nagyot nyögve adta meg magát nekem.

Aigo ez a ház meglepően jó állapota ellenére is kísértetháznak tűnik. Vagy legalábbis sok rejtély övezi... A szekrény előtt álldogálva nézegettem a bent lévő ruhákat. - Szerinted egy póló meg egy gatya jó, nem?- beszéltem Sugahoz, de nem igazán válaszolt, így inkább csak magammal vittattam meg.- Nincs hideg a rövidujjúhoz meg rövid gatyához?- kértem tanácsot, szintén magamtól.- Vajon alsógatya hol van?-bújtam be még jobban a szekrénybe, szinte már csak a lábaim lógtak ki. Jó, ha Yoongin múlna, nem kéne felvennem semmit. Tudom jól. Hiszen azt is érzem, hogy tekintetével szinte felperzsel, annyira bámul. - Oké, én megvagyok.- fordultam meg egy ruhaköteggel a kezemben. - Megmutatod a fürdőt?- álltam meg Yoongi előt és enyhén oldalra döntött fejjel, mosolyogva érdeklődtem. Ma

- Persze. - álltam fel nagy nehezen a kényelmet nyújtó ágyról és megfogva a kezét vezettem ki a hálóból. Átvezettem a ház másik végébe, ahol a fürdőszoba volt. - Tessék, ez a fürdő. Ha valami kell még, kiálts és jövök. - mosolyogtam rá. Bármennyire is szeretnék vele lenni, annyira nem vagyok marha, hogy fürdés közben támadjam le szegény gyereket. Csak néztem, ahogy bemegy és bezárja maga mögött az ajtót, majd visszaindultam, hogy magamnak is keressek valamit aludni. Azonban csak álltam a bútor előtt, nem tudom, mi a frászban aludjak. Végül egy egérszürke ujjatlan és egy fekete melegítőnadrág mellett döntöttem. Ez a legegyszerűbb és a legkényelmesebb. Mikor kijött a fürdőből, egyből mentem utána, mert nem szeretek hideg vízben fürödni. Oké, felmelegíthetném magamnak ha arról van szó, de jelenleg mindenhez túl lusta vagyok. Ahogy megnyitottam a csapot egyből felordítottam. - Ez hideeeeeeeeg~!!! - ugrottam ki a zuhanyzóból. Nem tudom mit vártam, hogy Junggie után jöttem, de akkor is baromi hideg volt! - Én is szeretlek! - kiáltottam ki, miközben elfordítottam a zuhanycsapot. Amint végeztem és a szobába értem egy mukkot sem szólva feküdtem be szerelmem mellé. - Jóéjt! - pusziltam nyakába.

/Hayy~ :3

Bocsánatot szeretnénk kérni azért, hogy ilyen későn raktunk fel a 17. részt >-<"

Nem ígérünk előre semmit, de megpróbálunk a jövő hétre összehozni még egy részt. Ha nem sikerülne, mindenkinek Áldott Békés Húsvétot Kívánunk!

Ne (igen)! Még valami... Találtam yt-n egy SugaKook vidit, igaz rövid, de ez az én személyes ajándékom.

Shin :) /

16. rész

16. rész

Lassan már 2 hónapja élünk a franc tudja hol, talán tényleg az Óperencián is túl. A"mesterségünket" jól kitanultuk, a legjobb felkészítőktől leshettük el a technikákat, így belőlünk is profik válhattak. A kezdeti összezörrenésünk a másik két Elem szülöttjével feledésbe merült, ennek ellenére nem igazán kerestük egymás társaságát. Én jól megvoltam Yoongi-val és a többiekkel, és Ők sem panaszkodtak rám... Nehezen de hozzászoktam az itteni léthez, hogy itt minden más. A reggelek nem a szokásosak, ahogy az esték sem. Iskolába sem úgy járunk, mint régen. A szoros napirendünk mellett úgy igazán nem is volt időnk semmi különlegesre. Nagyon kellett koncentrálnunk a tanulmányainkra. Egyik nap végén a vacsoránál megjelent előttünk Hyunseung és Heechul. Közölték, hogy kitartó és eredményes munkánk jutalmául hazautazhatunk egy hétvégére még a nagy ceremónia előtt. Mert igen, még nem estünk túl a beavatáson és a nagy mizérián. Eddig csak felkészültünk. 
- Yoongi? Alszol?- suttogtam az éjszaka kellős közepén szerelmem fülébe, mire csak morrant egyet.- Annyira izgulok.- motyogtam.- Nem tudok elaludni.- kezdtem simogatni a pocakját a takaró alatt. Nem szerettem volna felzargatni, de nem tudtam mit kezdeni magammal. Az igalomtól görcsben állt a gyomrom és a pilláim az Istenért sem akartak leragadni.

- JungKook, én aludtam. – nyögtem egy nagyot és felé fordultam. – Drágám, figyelj, próbálj meg aludni, mert holnap nyűgös leszel hazafelé menet. Vagy ami rosszabb, én leszek nyűgös, mert már most az otthonom Te vagy, nem pedig Ők. – igaz, hogy már több hónap telt el, mióta itt vagyok, de még mindig nem állok arra készen, hogy találkozzam Mrs. Min-nel. Képtelen vagyok rá azt mondani, hogy Anya, többé.

- Ne haragudj kicsim.- bújtam hozzá jobban.- Aranyos vagy és igazad van.- simogattam az arcát.- Aludjunk vissza, már úgyis csak 3 óránk van.- mosolyodtam el.- Szeretlek.- pusziltam meg páromat és jól befészkelve magam mellé próbáltam elaludni. Nem tudom, mikor sikerült az álomföldre eljutnom, de arra pontosan emlékszem, hogy egy szép álom kellős közepén keltegetett Yoongi. Először meg sem mozdultam, fél lábbal még az álomképben éltem de szerelmem egyre türelmetlenebb hangja győzedelmeskedni látszott és végérvényesen is kirángatott az édes képzeletből a rideg valóságba. - Nyaaa... neee....- kaptam a takaró után.- Csak egy picit még.- motyogtam hisztisen. Már azt hittem, hogy feladta és mosolyogva dőltem vissza, mikor jéghideg vizes kezeket éreztem meg arcomon. - Áááh! Ne már!- sikkantottam fel és kipattant szemekkel ültem fel az ágyban.

HongBin segítsége jó ötlet volt. Leplezetlen kacajjal dőltem a kanapéra, ahogy kiugrott az ágyból visítva. Zihált össze-vissza, Hongbin pedig az éjjeliszekrénybe kapaszkodva próbált magára komolyságot erőltetni. Mikor végre összeszedte magát, értetlenül nézett minket, mi pedig csak még jobban hahotáztunk. Nagy nehezen összeszedtük magunkat és összenéztünk Bin-nel, mire megint csak nevettünk. Lecsúsztam a díványról és a földön fetrengve fogtam a hasam és törölgettem a könnyeim a nevetéstől.

- Ti most komolyan rajtam nevettek?!- kérdeztem felháborodva, mikor már teljesen sikerült magamhoz térnem az álomból és a sokkból is egyaránt. - Olyan gonoszak vagytok!- kezdtem el hisztizni, mire csak még jobban szakadtak a nevetéstől. Durcás, felfújt arccal, vizes hajjal ücsörögtem az ágyban. Egy idő után viszont feladtam ezt a viselkedést, mert csak nevetni tudtak rajtam. Ezért valami mást kellett kitalálnom. Sértetten kimásztam az ágyból és a szekrényhez léptem. - Hongbin!- szólítottam rideg hangon.- Vidd le a bőröndömet. Aztán gyere vissza és öltöztess át.- dirigáltam.

Egy pillanatra elhallgattunk, majd a Segítő fejét látva újból felnevettem, ha lehet, most még hangosabban. Aztán rám nézett és azonnal ráfagyott az arcomra a vigyor. - Jó-jó, abbahagytam. - erőltettem magamra komolyságot. - Valld be, hogy vicces volt. - öleltem magamhoz.

- Nem viccnek szántam.- néztem feléjük villogó szemekkel.- Hongbin szépen lecipeli a cuccomat, addig kiválasztom a ruhámat, és mikor feljön átöltöztet.- fontam karba kezeimet mellkasom előtt. Jobb büntit hirtelen nem tudtam kitalálni.

- Lent is maradsz, Hongbin. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. - Vagy keresd meg Ravit. Nekem mindegy, de ide be nem jössz. - bólintott, felkapta a csomagot és kiment. Jeongguk durcás fejjel, villámló tekintettel kezdett el méregetni, miközben elégedetlenkedett, hogy Segítőjét én küldtem el. - Majd én átöltöztetlek. - búgtam fülébe, miközben kezemmel már pizsamafeslője alá vándoroltam.

- Hya! Min Yoongi! Mit képzelsz?- csaptam el kézfejét derekamról. - Csak úgy felzargatsz a legszebb álmomból, aztán még azt sem hagyod, hogy rendesen megbüntesselek?- vontam kérdőre felháborodtam. Igaz már nem haragudtam rá, hisz rá egy percig sem tudnék, de akkor is szerettem volna tartani magamat az elveimhez.

- Te is tudod, hogy nekem ellenállni nehéz. - vigyorogtam rá és az ágy felé kezdtem el tolni. - Gyerünk, Gukkie, add magad, előbb szabadulsz. - döntöttem el az ágyon és fölé másztam. Kezem azonnal bedugtam pólója alá, majd alsó ajkát kezdem el kényeztetni.

Tudtam én, hogy igazából ez az egész reggeli mizéria az én hibám, mert ha nem kuksolok fent egészen hajnalig, akkor már rég túlennénk ezen. Szóval igazából én érdemlek büntetést. De hülye leszek ezt bevallani. - Neh...- sóhajtottam ajkai közé.- Yoongi, kérlek...- próbáltam eltolni magamtól de nem sikerült. Erőszakosan mart ajkaimra, miközben keze szabadon járt a ruhám alatt. - Hm...- nyöszörögtem a csókba.

- Feladod vére? - suttogtam fülébe, megrázta a fejét. - Gyerünk, vagy tudod, mi sorsod lesz. - ujjaim körül mintha szikrák pattogzottak volna fel. Ahogy levettem róla felsőjét, mintha a bennem lévő forróság helyét jéghideg vette volna át, ami még inkább izgatott. - Könyörgöm, Jun, add meg magad, mert nem bírom már sokáig.

- Yoongi. Csillapodj már!- kaptam keze után és visszahúztam a pólómat. - Nemsokára indulnunk kell. Kérlek engedj el.- néztem fel rá kérlelőn. Tudtam, hogy nem bántana, nem is féltem tőle. Csak egyszerűen nem volt olyan a helyzet, hogy neki adjak igazat és hagyjam magam. - Szerelmem.- simítottam kezem forró arcára.- Ígérem, hogy legközelebb nem utasítalak vissza. De kérlek. Légysziiii én már úgy haza szeretnék menni!- pislogtam fel rá nagy, csillogó szemekkel.

Kellett pár perc, hogy össze tudjam magam annyira szedni indulásig. Elmentem a mosdóba megmosni az arcom. Ha most "haza" megyek, Bora házában fogok kuksolni. Nem akarok JongKook örömébe rontani negatív érzelmeimmel. - Szavadon foglak majd. - ültem le mellé, a boldogság maszkját erőltetve magamra. - Nem fogod megúszni, s ezt te hoztad a saját fejedre. - vigyorogtam rá.

- Most nagyon megijedtem. Remélem látszik...- mosolyogtam rá Yoongi-ra majd közelebb csúsztam hozzá. - Ne haragudj rám.- néztem rá szépen. Tudom nagyon jól, hogy ez az egész cirkusz miattam van. Ráadásul Suga nem igazán szeretett volna hazamenni... Szóval... tényleg ki kell majd engesztelnem valahogy. - Szeretlek kicsim.- pusziltam meg puha arcát aztán szája szélére is adtam egy cuppanóst s végül lágyan megcsókoltam.

- Tudom. - vigyorogtam rá. 
 - Hé, gerlepár, túl nyálasak vagytok! - ült le elénk panaszkodva az én hőn szeretett öcsikém. 
 - Bagoly mondja verébnek. - vágtam vissza egyből, ahogy Ravi ölébe mászott. - Mi legalább tudjuk mi az illem. - viszont amint a mélyebb értelmét néztem, levakarhatatlan vigyor terült szét arcomon.

Békítő akciómat Hoseok és Wonshik zavarták meg. Kelletlenül váltam el Yoongi édes ajkaitól. 
- Én nem mondanék semmit a helyetekben...- motyogtam és inkább szerelmemhez bújtam. 
- Most kivételesen nem piszkálódni jöttünk.- sóhajtott Ravi egy hatalmasat.- Lassan indulnunk kell majd.
- A Nagyi küldött, hogy nézzünk utánatok, éltek-e még.- folytatta Hoseok. 
- Nyah... akkor menjünk. Ne várassuk meg Őket.- mosolyogtam Suga-ra és kimászva az ágyból nyújtottam felé kezemet. Kézen fogva sétáltunk le, ahol már teljes menetfelszerelésben vártak ránk.
- Aish. Azt hittem már soha nem értek ide...- csóválta a fejét Nagyi. 
- Elnézést, az én hibám.- hajoltam meg. 
- Mindegy. Gyertek, indulunk.- tessékelt minket a varázsbuszba. Megint szorosan Yoongi mellé ültem és amint elindult a szerkezet, erősen kapaszkodtam belé.

- Aludj egy kicsit. - vettem le pulcsim és párnát gyűrtem belőle, majd az ölembe helyeztem. - Akkor nem fog olyan hosszúnak tűnni és nem leszel megint rosszul. - mosolyogtam rá biztatóan. - Na, meg nem is tudom ki nyavalygott azért, mert nem tudott elaludni, reggel meg felkelni is alig volt kedve meg ereje, úgyhogy aludnod kell. Oh, és a szüleidnek sem kellene rossz állapotban látniuk, szóval, kérlek aludj. - kezdtem el vállánál fogva lefelé nyomni. 
" Vajon mi lesz, ha nem tudom megúszni azt, hogy találkozzak Velük? Nem, erre nem gondolhatok. Kerülni fogok minden helyet, ahol valaha is együtt voltunk."
Mikor láttam, hogy Guk már csendesen szuszog, suttogva hívtam Ravit.
- Igen?
- Figyelj, nem akarom, hogy ha Odaértünk, bármi véletlen folytán találkozhassak is Velük, úgyhogy nagyon légy résen és ha velem akarsz maradni akkor tudod hova pakold át a cuccaid arra a pár napra.
- Oké, még nem tudom és figyelni fogok. - azzal otthagyott.

15. rész

15. rész

A hirtelen átélt boldogságtól, gyönyörtől, azt sem tudtam hol állt a fejem. Suga-ra hagytam magam, aki kedves és finom mozdulatokkal tett rendbe, amiért elmondhatatlanul hálás voltam.

Fejem amint a puha párnához ért, és megéreztem magam mellett Yoongi selymes bőrét és finom illatát, azonnal elnyomott az álom.

Reggel lágy, édes cirógatásra ébredtem. Igaz, nem teljesen sikerült kipihennem az éjszakát de ez érdekelt a legkevésbé, mert Yoongi mellett ébredhettem. Az én egyetlenem keltett ragyogó mosolyával.

- Jó reggelt életem.- viszonoztam gesztusát és felé fordulva bújtam karjaiba.- Hogy aludtál?- pusziltam orra hegyére.

Felkuncogtam az érzés miatt. 
- Tökéletesen aludtam. Te? - az, ahogy rám nézett, láttam, hogy azért ő még tudna aludni.  - Gyere, menjünk le, mielőtt ma is ránk nyitna valaki. - szálltam ki az ágyból és felöltöztem.

- Csodásan. Olyan jó volt veled.- suttogtam elpirulva és egy gyors puszi után én is kimásztam az ágyból.
Felöltöztem én is, majd Yoongi-t kézen fogva indultunk meg reggelizni.
Nem érdekelt, hogy ki látja meg ki nem. Ez az egész hercehurca miattunk van állítólag. Évekig vártak arra, hogy megjelenjünk és szerelembe essünk. Akkor miért ne foghatnám a pasim kezét...?
Bár nem pihentem ki magam 100 %-osan, a boldogságom minden fáradalmat elűzött. És ezt a többiek is észrevették.
- Szép reggelt!- köszöntem vidáman az asztalnál ülőknek.
- Ejj mi ez a jó kedv?- húzta ki a székem Hongbin, hogy leülhessek.
- Szép az idő, szép a pasim, Te is szép vagy hyung.- vigyorogtam rá.

Az egész napom feldobta, ahogy hallottam, mit mond a mellettem ülő. Még az sem rontotta el a kedvem, mikor megláttam mekkorára van dagadva Minwoo arca. Kellett neki rám másznia. De legalább egyet megtanult, Velem ne kezdjen ki a szerencsétlenje. Mikor DongWoon meglátta fia arcát elszörnyedve nézett rá, de hirtelen hozzám fordult. 
- Elvétetted tegnap a zsákot? - először nem tudtam mire céloz, aztán leesett. Megfordult a fejemben, hogy elárulom a tegnap történteket, de végül meggondoltam magam és falaztam annak az idiótának. 
- Igen. Meg kéne tanulnod a szabályokat, haver. - mivel a kedves mosoly ma reggel mellettem állt, könnyedén mosolyogtam felé. Megreggeliztünk és indultunk is gyakorolni. Átvettük még egyszer a tegnap tanultakat, majd jöhettek az újak. Ha a tegnapi leizzasztott minket, akkor ma vessenek inkább minket vulkánba. Elvégre a láva és a parázs is a Tűzhöz tartozik, nem?

Nem is tűnt fel társunk fájdalma, míg Dongwoon hyung rá nem kérdezett. Furcsa mód nem tudtam Minwoo iránt sajnálatot érezni. Csak büszke voltam az én egyetlenem erejére.
- Vigyázz magadra, szerelmem.- csókoltam meg búcsúzóul Yoongi-t az asztaltól felállva.- Délután találkozunk.
A nap hosszan és fárasztóan telt. Dél körül nagybátyámnak dolga akadt így egy órára magunkra hagyott Hongbin-nal, hogy addig gyakoroljuk az addig tanultakat.
- Felség... gyakorolni kellene...- szólt rám már sokadjára társam a kút szélén ülve.
Nem hallgattam rá. Boldog voltam ezért nem tudtam megállni, hogy ne vezessem ezt le valamin játszadozva. A csobogó víz sugaraiból párat elirányítottam, összefontam, fellőttem s néhánnyal Binnie-t is betaláltam.
- Hé csurom víz leszek!- pattant fel a helyéről.
- Gyere, játssz Te is.- kacagtam.
- Nem lehet. Nagy bajban leszünk. Gyakorolni kellene.
- Gonosz!- lőttem a képébe egy adag vizet.
Én jól elszórakoztam, Hongbin már annyira nem. Főleg, mikor Heechul megjelent és Őt szidta meg helyettem. Akkor egy kicsit rosszul éreztem magam.
- Huh... jó volt ez a nap.
- Már akinek...- kullogott mellettem Hongbin, mikor végeztünk.
- Pihenj egyet. Holnap jobb lesz.- veregettem hátba.
- Te pedig ne aludj egy szemhunyásnyit se. Legalább akkor nyugtom lesz holnap.- sóhajtott.
- Én is szeretlek, Hyung.- öleltem meg, majd a szobámba indultam.
Út közben viszont olyan emberrel futottam össze, akivel igazán nem akartam...
- Jungkookie...- duruzsolta a nevem.
- Húzz a francba.- kerültem volna ki de a karomnál fogva visszatartott.
- Nem volt szép tegnap csak úgy rám hívni a bácsikádat.
- Nem volt szép csak úgy kikezdeni velem. Engedj el Kyungsoo.
- Ejj mit látnak szemeim...- hallottam meg magam mögül az ismerős hangot.- Ne ellenkezz kölyök. Csak add meg magad. Már úgyis mindegy.
- Dehogy mindegy... ha nem hagyjátok abba szólok Suga-nak. Te kapsz egy szép monoklit, neked meg a másik szemedet is lilára festi de készakarva.- morogtam.
- De felvágták a nyelved.- szorította meg erősen a karomat D.O.
- Nem félek tőletek, nehogy azt higgyétek. Ugyan olyan rangban vagyunk, semmivel sem vagytok többek.- sziszegtem.- Csak hülye és mocskos játékot akartok velem űzni, mert annyira unatkoztok. Most épp mivel akarsz levenni a lábamról? Hogy a halott nagyanyád utolsó kívánsága azt volt, hogy megdugj?- morogtam Kyungsoo-ra.- Pedig már majdnem elhittem tegnap a mesét.- sóhajtottam.
- De a kertet tényleg én csináltam apával.- tette hozzá.
- Nem érdekel.- rántottam el a karom.- Hagyjatok békén vagy komolyan beköplek titeket a szüleiteknél.- gyenge fenyegetésnek hangozhat de ebben a világban hatásos.- Nem vagyunk erre vevők. Sem én sem Yoongi nem veszünk ebben részt.
- Oh valóban? Tegnap nem ezt nyögte alattam.- nézett mélyen a szemembe Minwoo.
- Mivan?!
- Jah hát kicsit eljátszottunk, míg te odavoltál... neki nagyon is tetszett. Na nem mondom, érti a dolgát...- kuncogott.
- Hazudsz!- vágtam rá.
- Én ugyan nem... de ha akarod kérdezd meg tőle.
- Nem hiszek neked. Nem. Ő nem ilyen.- tiltakoztam hevesen.- Tegnap... Ő velem...- csuklott el a hangom.
- Ne vedd annyira magadra.- tette a kezét a vállamra Minwoo.- Ez csak játék volt. Téged szeret, csak kipróbálta magát mással is. Az nem baj. Te is nyugodtan együtt lehetsz Kyungsoo-val. Nem jelent majd semmit.
- Bolondok vagytok.- rángattam le magamról kezeiket és dühtől felspanolva rohantam a szobánkig.
Nem tudom, miért hagytam, hogy Minwoo és Kyungsoo szavai megmérgezzenek és megingassák a bizalmam Yoongi-ban. Egyszerűen csak hirtelen jeges fájdalmat éreztem és csalódottságot.
- Magyarázatot követelek!- rontottam be a szobába.- Mégis mi a péksüteményt csináltál Te Minwoo-val?- szegeztem a kérdést könnyes nagy szemekkel, egyenesen Yoongi-nak. Nem is vettem észre, mikor kezdtek el folyni a sós cseppek...

- Miért, mit mondott? - csak dadogott, nekem pedig kezdett nagyon elfogyni a türelmem. Mikor végre elmondta, azt sem tudtam, mit csinálok, csak Ravi-ért kiáltottam, aki pillanatokon belül mellettem is volt.
- Hívd ide MinWoo-t és mond meg neki, hogy igaza volt. Oh, és a drága Segítője is jöhet. – eközben végig Kookkie szemébe néztem. – Ha így akarsz játszani, akkor játszunk. – vicsorogtam magam elé. – Menj át a szobádba és ki ne gyere! – meg sem mozdult. – A rohadt életbe, JungKook! – nem foglalkoztam vele, felvettem és a szobájába vittem. – Itt maradsz! – hangom ellentmondást nem tűrő volt. MinWoo most nagyon felhúzott. A kandallón, ha nem vett volna vasrács, biztos, hogy továbbterjedt volna a tűz.
- Megjöttünk! – kiabált WonShik, én pedig Őt és a másik Segítőt megkerülve egyből rávetettem magam Woo-ra.
- Hello, Édes. – szűrtem a fogaim között. – Hogy merted?! Hmm? Kérsz egy másikat is?!
- En-gedd el! – morgott MinHyuk, de barátom egy pillanat múlva már a padlóra is küldte és ekkor támadt egy ötletem. 
- APA! DONGWOON BÁCSI!!. – kiáltottam el magam. Egy óriási széllökés, és mögöttem állt mindkettő. – Köszönöm a gyorsaságot. DongWoon bácsi, kérlek, köss egy rohadt nyakörvet a fiadra, mert kap még egyet. – értetlenül meredt rám. – Ha még egyszer azt hazudja, hogy együtt voltam vele, eltöröm kezét, lábát.
- MinWoo, igaz ez?! – szemei hurrikánokat szórtak és kint is látszottak hangulata jelei. A kis lókötő fülét farkát behúzva kúszott apja háta mögé. Aztán el is tűntek. 
- És én mire kellettem?
- Passz. – gondolkoztam el, majd apa is eltűnt.
- JungKook?! – szólítottam meg félve.

Mi?! Most meg csak úgy ki akart küldeni? Oh hogyne, hogy a másik szobában ülve végighallgassam ahogy az ágyasát szeretgeti. Ez... megalázó. De nagyon.
Hiába ellenkeztem, pillanatok alatt átcipelt a szobámba és rám zárta az ajtót.  Erősen próbálkoztam a kinyitásával de nem sikerült ezért csak elcsendesedve hallgattam, mi folyik a másik helyiségben.
Döbben álltam a falap előtt és hallgattam. Jéghideg könnyeim arcomat szántották, majd bőrömtől elválva jégcseppként értek földet. Kezeim ökölbe szorultak, torkomban a gombóc csak egyre növekedett, a mellkasom feszített és az ereimben a vér megfagyott.
Dühös voltam arra a két semmire kellőre, hogy becsaptak minket és kihasználták az érzelmeinket egymás iránt. Magamat pedig egyenesen gyűlöltem, amiért egy percig is elhittem egy szavukat is és kételkedtem Yoongi-ban. Szégyelltem magam és mérges voltam.
Mikor a másik szobában minden lecsendesedett, halkan hallottam, hogy Suga megszólított.
Legszívesebben csak bent maradtam volna és elsüllyedtem volna szégyenemben, de nem játszhattam a sértődött, durcis áldozatot, hisz én rontottam el.
Lassan az ajtóhoz lépve próbáltam meg kinyitni azt, ami végre engedett nekem. Csendben álltam Yoongi előtt, lehajtott fejjel.

Ahogy megállt előttem, tudtam, hogy menthetetlenül szégyelli magát.
- Honnét vetted, hogy képes lennék téged megcsalni? Főleg azok után, hogy tegnap este te elégtettél ki, és nem Ő.  Igen, rám mászott, de utána meg is kapta a magáét. Az a szép monokli onnét van, nem a boksz miatt. – ekkor rá is rájött az igazság elmondhatnék. Elképedve hallgattam mit mesél. A kandalló tüze pedig az eddigieknél is jobban csapott ki.

- Annyira sajnálom.- sóhajtottam szomorúan.- Én nem tudom, miért hittem el egy szavukat is. Gonoszul megkörnyékeztek mindketten és be nem állt a szájuk.- csaptam a tenyerem homlokomra.
- A-azt mondta Minwoo, hogy vele csak kipróbáltad magad... erre majdnem meghasadt a szívem.- néztem fájdalmasan a szemeibe.- É-és utána arra biztatott, hogy én nyugodtan hagyjam magam Kyungsoo-nak.- nyeltem nagyot magyarázkodásom közben.
- Miért csinálják ezt velünk? Suga, hová mész?!- fogtam meg karját, mert elég nagy lendülettel indult meg kifelé.- Hagyd Őket, már nem lesz baj. Kérlek. Ők úgysem árthatnak nekünk.- igyekeztem meggyőzni.

- Jung. Még azt is leszarnám jelen pillanatban, ha azt mondtad volna, hogy terhes vagy, mert én most nagyon be akarom verni annak a buzinak a képét. Meg mert csókolni! – ahogy tenyere már arcomon volt, nyugodtság „folyt” szét bennem, azonnal lehűtve felhevült bőröm. Kezem dereka köré fontam és közelebb húztam magamhoz. – Szeretlek. – suttogtam ajkaira, majd éhesen kaptam utánuk, de gyorsan el is váltam tőle. – Ígérd meg. hogy soha többé nem fogsz meghazudtolni. – támasztottam egymásnak homlokaink. – Kérlekh, kell, hogy legyen valami, amibe kapaszkodhatok ezután.

- MI?! Oké, terhes vagyok.- nyögtem ki, hátha ez megállítja.- Ez... rossz vicc volt. De ne verekedj kérlek. Attól nem lesz jobb.- simítottam tenyerem kipirult arcára.
- Megcsókolt de máshogy nem ért hozzám. Én... Te vagy nekem az első, a Tiéd mindenem.- vallottam be.- Szeretlek.- leheltem ajkaira.- És megígérem, hogy ezentúl nem kételkedem benned, vakon követlek bárhová mész, bármit mondasz. Jó lesz?- mosolyogtam rá, puha arcát simogatva, majd egy lágy csókkal pecsételtem meg ígéretemet.

Amint ajkaink összeértek visszafelé kezdtem tolni a szobánkba. Becsaptam magam mögött az ajtót és nekinyomtam. Ujjait hajamba fúrta. Egyik lábát felemeltem és megtartottam, míg a másikat hagytam az ajtónak nyomódni. Ahogy újra egymásnak feszültünk, újra a tegnap esti dolgok kezdtek a fejemben játszadozni. Elváltam tőle és végignéztem tökéletes testén.  Beharapott ajkakkal figyelt engem, hogy mi lesz a következő lépésem. Egy pillanatra nem figyelt rám, ezt kihasználva tapadtam ajkaira újra.

14. rész

14. rész

Nem sok kedvem volt egy ilyen hosszú és fárasztó nap után még járkálni, de már egyszer megígértem, szóval nem léphetek vissza.

Legszívesebben Yoongi után mentem volna a szobánkba és jóllakottan, lezuhanyozva feküdtem volna mellette a puha és kényelmes ágyikónkban. Egész nap alig láttam, furcsán hangzik de tényleg hiányzik.

- Végeztem.- fújtam ki magam evés után.

- Akkor mehetünk is.- állt fel vidáman D.O.- Gyere.- nyújtotta felém a kezét, amit egy kis hezitálás után fogadtam csak el.

Közepes tempóban kocogva húzott maga után a kert felé.

- Hé... lah-lassíts...- lihegtem mögötte.- Várjuk már meg a többieket is.

- Jönnek majd Ők is, ne aggódj.- mosolygott rám és tovább húzott.

Szerencsére nem sokat kellett mennünk, hogy megérkezzünk a kert bejáratához, ahol végre lassítottunk.

Tátott szájjal léptem be a hatalmas vaskapunk, amelyet borostyán indák futottak be. Beljebb szép pázsitfű virított mindenütt. Tele fákkal, bokrokkal és szép színes virágokkal fogadott minket a kert.

- Tetszik?

- Igen, gyönyörű...- bámészkodtam forgolódva. Szerintem a világ össze szép növénye körülvett minket.

- Apám és én csináltuk. Anyám emlékére. És azóta sokak kedvenc kis titkos helye.- mutatott kuncogva egy a bokor mellett dorbézoló párra.

- Oh...- nem tudtam semmi értelmeset mondani, csak csendben figyelve követtem Őt.

Egy padhoz vezetett, ahova aztán le is ültünk, hogy megvárjuk Segítőinket is.

- Miért siettek annyira nagyság? Hongbin-nal alig tudtuk tartani a lépést.- érkezett meg pár perc múlva RyeoWook és Binnie.

- Én is mondtam neki...- sóhajtottam.- Üljetek le.- húzódtam arrébb a padon, hogy odaférjenek.

- Szerettem volna ha minél hamarabb látja ezt...- mondta halkan, szinte teljesen kifejezéstelen arccal maga elé bámulva D.O.- Tudjátok mit?! Játszunk!- vigyorodott el hirtelen.

- Mit?

- Van itt a kert közepén egy labirintus. Bújócskázzunk.

- Jó rendben!- csillantak fel a szemeim és már indultam is meg.

- Erre.- mutatott az ellenkező irányba a Kicsi Föld.

Tényleg egy nagy labirintus köré épült az egész kert. Szép magas és zöld tujákból volt kialakítva a játék.

- Aki elsőnek járja be, az nyert!

- És mi a nyeremény?- pislogtam D.O-ra.

- Hm... mondjuk.. ha nyersz, visszaviszünk egy napra a családodhoz.- ajánlotta fel RyeoWook.

- Rendben.- vontam vállat. Próbáltam azt mutatni, hogy nem nagyon izgat a nyeremény de azért nagyot dobbant a szívem a család szóra.- Induljunk.

- A-a! Várj.- kapott a kezem után D.O.- Párban megyünk. Ti ketten és mi ketten.- húzott magához közelebb.

- J-jó...- néztem bizonytalanul Hongbin-ra. Nem nagyon tetszett ez nekem...

Végül egyszerre elindultunk, ellenkező irányba. Izgatottan szedtem a lábaimat és próbáltam minél hamarabb megtalálni a kiutat.

- Hé, ne rohanj.- fogta meg a kezem D.O.- Én építettem az egészet, ismerem, mint a tenyeremet. Simán nyerünk.- kacsintott.- De előtte mutatni szeretnék valamit.- indult meg most Ő.

Esetlenül követtem, még tiltakozni sem volt erőm, csak mentem utána. Végül a labirintus közepében lyukadtunk ki, ahogy egy kiskert volt kialakítva, szebb, mint amit eddig valaha láttam. A közepén egy kis szökőkútban csordogált a víz, körülötte vízi virágokkal.

- Gyere.- ültetett le egy padra.

- Hm... olyan szép itt.- néztem körbe mosolyogva. Teljes nyugodtság áradt az egész helyből, friss illatok, csend. Az itt eltöltött néhány perc pihentetőbb volt, mint bármilyen kényelmes és hosszú alvás.

- Reméltem, hogy egyszer majd jön valaki, aki értékeli. Sokszor szoktam ide menekülni.- hajtotta le a fejét, miközben elég komolyan mesélt. Igaz csak 2 napja ismerem de még sosem láttam ennyire keménynek az arcvonásait. Azt hittem, hogy Ő is egy olyan bohém kölyök, mint MinWoo, akinek semmi dolga és gondja sincs az életben.

- Én nem tudtam...- kezdtem halkan.

- Áh nincs semmi baj.- mosolyodott el keserűen.- Tudod, mikor nehezen mentek a gyakorlások, sok szidást kaptam apámtól. Míg anyám élt, mindig hozzá mentem vigasztalódni, viszont mikor meghalt, nem maradt senkim. A szívemet vassá kellett edzenem, az érzéseimet pedig mélyen elrejtenem. Nehezen ment, ezért megépítettem ezt itt.- mutatott körbe.- Itt mindig magam lehetek.

- Sajnálom.- simítottam meg kaját támaszként.- Köszönöm, hogy ezt elmondtad és elhoztál ide.

- Köszönöm, hogy velem vagy.- borult a nyakamba.

- Ez természetes.- cirógattam nyugtatóan a hátát.- Lassan mennünk kellene.- akartam felállni de nem engedett.

- Maradj.- tartott erősen.

- J-jó, jó...- nyeltem egy nagyot.

Néhány perc múlva elengedett. Hátradőlt a padnak és csukott szemmel élvezte a nap sugarait, ahogy arcát simogatják. Jobban megnézve, vonásin ismét semmi érzelmet nem tudtam felfedezni, ami kicsit megijesztett. Kissé nyugtalanul bár, de követtem példáját és én is lehunytam pilláimat. Teljesen elmerültem a nap kényeztetésében, mire egy mély és egyben lágy hang suttogott a fülembe.

- Olyan szép vagy Jungkook.- D.O hangjának hallatára összerezzentem, szemeim kipattantak.

- D-D.O- akartam eltolni magamtól, mert elég közel merészkedett hozzám.

- Szólíts KyungSoo-nak, azt jobban szeretem.- vigyorodott el eszelősen.

- Hé... eressz.- ficánkoltam karjai között.

Nagyon nem voltam beszélgetős kedvemben és ahogy Ravi barátomat elnéztem, ő sem volt abban. Ezért odamentem Appához.
- Van itt valahol egy edzőterem, ugye?
- Hát nem fáradtál el, gyermekem?
- De igen, viszont le szeretném vezetni a feszültségem. Kéne egy box zsák, nagyon, NAGYON gyorsan. 
- Oh, értem, megy veled valaki?
- WonShik. Ez egyértelmű. Kell valaki, aki tartja a zsákot.
- Más nem megy veletek? - erre hirtelen megjelent a nagy semmiből Minwoo meg a Segítője, hogy ők jönnének velünk. Láttam Shik arcán, hogy nagyon nem akarja, de már nem tudtunk ellene mit tenni, jönniük kellett velünk.
- Gyertek, megmutatom az utat, jó újra látni Wowo. - Ravi ennek hallatán egy nagyot morrant, ezzel jelezve ki nemtetszését.
- Kitartás, addig püfölheted majd a zsákot, ameddig csak akarod, azzal a barommal meg nem foglalkozol, ha van egy cseppnyi eszed.  - suttogtam hozzá hajolva. Mire felnevetett, mintha valami vicceset mondtam volna. Tipikus Ravi. 
A terem minden képzeletem felülmúlta. Amint megláttam a ring melletti zsákot, átrohantam a másik két elemen, felvettem egy kesztyűt és püfölni kezdtem a felfüggesztettet. Hirtelen két kéz kezdte el tartani, így leálltam. Egy fej nézett ki mögüle.
- Üsd, vágd, nem apád, nem anyád. - csak ennyit mondott, majd újra ütlegelni kezdtem.
- Baszk... Benned aztán van erő. Mióta csinálod ezt? - meg kellett vetnie a lábát és használnia a szelét, hogy meg tudja tartani a zsákot. 
- Csecsemőkorom óta.
Minwoo vitt fel a szobába és vitt el zuhanyozni, kint megvárt, majd mikor szóltam neki, bejött és kivitt lefektetni, mert mozogni egyedül nem igen tudtam már. Hogy holnap én ki nem fogok tudni kelni az ágyból az is biztos.

Hiába fészkelődtem, a látszat ellenére D.O nagyon is erős volt és határozottan tartott magához közel.
- Kérlek.- suttogtam esetlenül.- Engedj el. Hosszú volt a nap, elfáradtam.- próbáltam hatni rá, de nem igazán sikerült.
- Nem engedlek most, hogy végre megvagy.- suttogta.
Na jó, itt már kezdtem kicsit nagyon megijedni.
- Hongbin!- kiáltottam el magam.
- Látom még mindig nem érted mi folyik itt.- csókolt nyakamra KyungSoo.
- Ne már! Hongbin, segíts!
- Hiába kiabálsz, nem hallja. Wookie köti most le.- kuncogott és ismét nyakamhoz hajolva kóstolta meg bőrömet.- Finom vagy.- szorított neki a padnak és ölembe ülve kezdett ostromolni.
- Segítség!- kiabáltam, de tényleg, mintha senki sem hallotta volna.
Egy pillanatig eluralkodott rajtam a pánik. Féltem D.O-tól. Nem tudtam, hogy mit akar ezzel de abban biztos voltam, hogy semmi jót. Fogalmam sem volt, hogyan fogok kiszabadulni erős szorításából és már komolyan azt hittem, hogy ha nem cselekszem fél percen belül, akkor meg leszek erőszakolva.
- Eressz már el!- csapkodtam meg a vállait.
- Oh milyen tüzes vagy. Tetszik.- suttogta ajkaimra és meg akart csókolni de nem hagytam neki, elfordítottam a fejem.
Háta mögött láttam, hogy a szökőkút vize teljesen jéggé fagyott. A félelmem tehette ezt vele.
- Rám nézz!- rántotta vissza a fejemet és hevesen ajkaimra mart.
Kétségbeesetten kapálóztam alatta, de hiába. Gondolataimban valami gyors és hatékony megoldást próbáltam keresni. Suga. Mindegy honnan csak jöjjön elő Ő, és mentsen meg. Rá van szükségem. Áh de ez nem egy szar romantikus film, honnan a fenéből tudná, hogy baj van...
- Ne ellenkezz, csak mi vagyunk itt.- vigyorodott el D.O és a felsőmet kezdte feljebb húzni.
- Ne már!- rántottam el a kezét.- Én nem akarom. Hagyj békén. Eressz el! Hallod!- kezdtek el folyni a könnyeim.
- Heechul!- kiáltottam el magam. Ő viszont itt teremhet a semmiből is, megígérte nekem, hogy bármikor hívhatom, Ő jön és segít.
Tényleg nem telt bele fél percbe és már meg is jelent.
- Nem szállsz le az én unokaöcsikémről?!- morogta dühösen KyungSoo mögött, mire az megfagyott.
- Heechul...- suttogtam zokogva nevét.
- Hozzád beszélek!- rángatta le rólam.- Mégis mi a jó büdös francot művelsz vele?!- lökte a földre.
- Én csak... Ez nem az...- hebegte zavarában.
- Ja szerintem is csak a bélyeggyűjteményedet mutogattad neki... Meg ne lássam, hogy még egyszer a közelében ólálkodsz, különben darabokra szedlek és apád sem fog érdekelni.- morogta mérgesen nagybátyám.- Világos?
- I-igen...- nyelt egy nagyot KyungSoo és elrohant.
- Ch de beszari egy gyáva alak...- forgatta meg a szemeit Heechul.- Már nincs semmi baj.- ült le mellém.
- Ezek szerint a kis királynőnek több udvarlója is akadt.- kezdett bolondozni.- Ah ez van ha valaki szép... Ha tudnád, nekem hány rajongóm volt...- rebegtette meg a pilláit.- Csak viccelek.- váltott vissza komolyra.- Gyere, visszaviszlek. Pihenned kell egy kicsit. Tőle meg ne tarts. Kölyök még, nem bánthat.- állt fel és megindult.
- Heechul!- rohantam utána, mire bevárt.- Köszönöm.- öleltem magamhoz szorosan.
Igaz csak pár napja voltunk itt, és a szüleim nyakán sem lógtam folyton, míg velük éltem, de hiányoztak. Hiányzott az ölelésük. És ezen a pocsék helyen nekem csak Heechul, Yoongi és Hongbin vannak.
- Jó-jó... ez semmiség... ez a feladatom.- lapogatta meg a hátam.- Menjünk.

- Mmmmhmm... - dőltem el az ágyon. Már az álmaim határán voltam, mikor valaki fölém mászott és nyakhajlatom kezdte el csókolgatni. Ajkainak, leheletének teljes más volt az érzés. Mintha csak a levegő súrolt volna. És ekkor esett le, hogy ki is van rajtam, próbálta beszélni, de csak sokadjára sikerült.
- Minwoo... Hagyj békén. - de mintha meg sem hallotta volna, folytatta. Mivel erőm nem volt, muszáj volt hagynom neki. Csak az járt a fejemben, hogy Őneki kéne most felettem lennie. Keze már a pólóm alatt volt egyik keze, mikor elegem lett és elborult az agyam. Az egész testem forróság öntötte el és újult erőre kapva egy szép kis jobb horgost adtam neki, mire nyekkent egyet és legördült rólam.
- Jobban teszed, ha most azonnal elmész.
- Mert ha nem, mit teszel velem, Szivi?
- WONSHIK !! - üvöltöttem el magam. El sem telt egy másodperc, de már ott volt mellettem. - Ő lesz, ha nem takarodsz el azonnal. Oh, és hogy értsd, utcai verekedést tanult és baromi jól csinálja. - nem szólt semmit, inkább kiment. - Köszi.

- Fáradt vagyok.- pihegtem, mikor már a szobánk folyosóján jártunk.- Ugye holnap szabad nap?- néztem reménykedve Heechul-ra.
- Hogy szabad-e?- nevetett.- Még csak most keményedik az edzés.
- Oh ne már...- fújtam ki a levegőt meggyötörten.
- Hamar belejössz, meglásd.- veregetett vállon.- Na de zuhanyozz le és aludj egy jót. Szervusz.- hagyott magamra a szobaajtóm előtt.
Csendben nyitottam be a szobába, nem akartam felkelteni Suga-t, ha már alszik. Viszont ahogy beléptem megláttam bent Ravi- is.
- Sziasztok.- sétáltam be.

- Hello. - köszöntünk egyszerre. 
- Baj van? - csak megrázta a fejét, majd ő is feltette ezt a kérdést.  - Reggel meglátod. - hárítottam én is. - Gyere. - öleltem magamhoz. Ravi elköszönt és olyan gyorsan slisszolt ki, amilyen gyorsan csak tudott. 
- Ugye tudod, hogy mit ígértem mára? - bólintott. - Hát azt elnapoljuk, viszont van más programom, ha nem vagy még elég fáradt, Szerelmem. - mögé léptem és a nyakát kezdem el harapdálni, remélve, hogy ezzel felébred, ha fáradt. Közben az ágy felé kezdem el tolni.

Furcsán viselkedett mindkettő de semmi okom sem volt szemrehányást tenni, hisz nekik is nehéz napjuk lehetett.
- Szeretlek Yoongi.- fordultam meg karjaiban és szorosan hozzábújtam.
Csókjai, érintései teljesen mások voltak, mint Kyungsoo-nak. Tőle egy pillanatig sem féltem, nem fájt ahogy hozzámért.
- Olyan rossz volt ma nélküled...- sóhajtottam szomorúan és édes ajkainál kerestem vigaszt.

- Szintúgy. - leheltem ajkaira. Az, ahogy hozzám ért, megcsókolt, sokkal inkább mozgatta meg egész testem, mint azé az idióta MinWoo-é. Az övé inkább taszított, mint vonzott. Ő olyan nem is tudom milyen, míg Kookkie érintései egyszerre hűtenek le és tüzelnek fel. Mintha kint állnék a téli kert kellős közepén és lennék a szobában, a kandalló mellett, ahol a legnagyobb meleg van. És ezt az érzést senki más nem tudná kihozni belőlem, mert eddig sem éreztem ilyet mással.

- Fáradt vagyok.- döntöttem homlokomat Yoongi homlokának.- Ah de még le is kell zuhanyozni...- sóhajtottam mélyet és nyakába kapaszkodva nehezítettem rá szinte minden súlyomat.
- Vigyél el fürdeniii...- kértem hízelegve.- Légyszi...- puszilgattam nyaka puha bőrét.
Gondoltam, hogy neki is fárasztó napja lehetett és nem akartam teher lenni a számára de már nem bírtam magammal a fáradtságtól. Csak a jó forró vízre volt szükségem és Suga-ra. Nem tudom mi ütött belém hirtelen, csak akartam.
- Kérlek.- súgtam fülébe és finoman ráharaptam, miközben tarkóját cirógattam.

- Nem kell még egyszer kérned. - felkaptam és a fürdőbe vittem. Fejét nyakamba fúrta, még akkor is belém kapaszkodott, mikor már a fürdőben voltunk és letettem. Lehámoztam magamról és ki akartam menni, mikor utánam szólt, én pedig eleget téve kérésének maradtam. Elkezdett vetkőzni, ami rendkívül izgató látvány volt. Már csak egy boxer volt rajta, mikor megszólított.

Míg becipelt vagy hússzor meggondoltam magam, hogy kell-e ez nekem vagy sem. Még... sosem csináltunk ilyet együtt. Sőt még pucéran nem is láttuk egymást, nehogy együtt fürödtünk volna. De hajtott a kíváncsiságom.
- Yoongi...- húztam vissza finoman, kezénél fogva a fürdőbe.- Cs-csináljuk... együtt.- motyogtam erőtlenül majd egy nagyot nyeltem, mert teljesen kiszáradtam ettől a fél mondattól is. Zavarban voltam. Nagyon is.
Bátortalanul, remegő kézzel nyúltam be pólója alá, hogy levetkőztessem.

Hagytam, had vegye le rólam a pólóm. Gyorsan kibújtam az alsó felemet már-már nagyon szorító ruhadarabokról. Lerántottam Róla is az alsót, mire azt sem tudta, hol takarja el magát.
- Előttem nem kell titkolnod semmit, Édes. - öleltem át, miközben tagjaink összesimultak és egyszerre nyögtünk fel mindketten. Hogy oldjam a feszültségét, ajkai után kaptam és a zuhany alá toltam és a hideg csempének toltam.

Ösztönösen takartam volna el magam, mikor az utolsó ruhadarab is lekerült rólam. Utoljára anyukám látott így 10 éves koromban. Féltem, hogy ki fog nevetni, vagy egyszerűen csak idiótának néz, hogy már ennyitől megkívántam...
Szorosan bújtam hozzá, legalább addig sem tud annyira bámulni, és én sem jövök zavarba tökéletes testétől. Bár hamar megbántam ezt a tettemet, mikor testünk teljesen összesimult.
- Ah.- sóhajtottam reszketegen a különösen jó érzésre.
- Hm.- nyögtem egyet, mikor hátam a hideg csempéhez nyomult.
Nagyot nyelve markoltam Yoongi vállaiba.
- Olyan forró vagy.- súgtam fülébe majd apró puszikkal leptem be nyakát és arcát. Izgatottságomban hevesen vettem a levegőt, halkan szuszogtam karjaiban.
A bennem felgyülemlett érzések, a kíváncsiság, az izgalom, a boldogság és a szerelem hevesen kavarogtak bennem. Talán most először élveztem úgy, hogy akarom Őt tényleg és nem csak azért, mert Ő rám van indulva. Érzéseimnek nem tudtam parancsolni, hiába kezdtük el a gyakorlatokat ma Heechul-lal. A zuhanyrózsából váratlanul egyre sűrűbben potyogni kezdtek a meleg vízcseppek.
- Bocsi.- kuncogtam.

- Semmi gond. - néztem fel rá, miközben lefelé haladtam a nyakán a kulcscsontjáig, melyet a vállától indulva végigharapdáltam. Kezem külső combjaira vezettem és felemeltem. Ő automatikusan csípőm köre fonta a lábait. Elgondolkodtam azon, hogy Ő tényleg szűz-e még, mert ahogy ujjait a tarkómnál hajamba fúrta, ahogy a lábai derekam körül vannak és ahogy néz rám.
- Ugye te is érzed, mi van kettőnk között? - ezzel most mindenre gondoltam. - Szeretlek. - haraptam bele egy kicsit a fülébe.

Engedelmesen fogtam közre csípőjét lábaimmal. Ez számomra is kényelmes póz volt, bár valóban érzetem, ami köztünk van...
- Ih-igen.- súgtam.
Nem tudtam, hogy a szerelemre gondolt-e, ami már szerintem egész nyilvánvaló volt köztünk egy ideje vagy konkrétan arra gondolt, ami a khm... kemény valóság köztünk...
- Nagyon szeretlek Yoongih.- nyögtem megborzongva huncut kis érintésétől.
Kissé félrefordítva fejem engedtem, hogy nyakamat csókolgassa, közben halkan sóhajtoztam és hátát simogattam, gyengéden karmolásztam.

Éreztem, ahogy teste egyre jobban remeg, így hát két lábra állítottam, még egyszer megcsókoltam, majd elé térdeltem és számba vettem makkját. Nyelvem boldogan játszadozott vele, miközben felpillantottam JungKook-ra. Fejét a csempének nyomta, ujjait pedig abban a pillanatban, hogy teljesen elmerült bennem, szőke tincseimbe futtatta és tépni kezdte. Istenem, még így is rohadt izgató!

Még sosem volt ilyen mocskos de annál izgatóbb játékban részem. Mivel nem volt még se barátnőm, se barátom, nem tudtam, hogy milyen érzés az, mikor valaki.... így segít rajtam. De... Suga olyan ügyesen csinálta. Egész gyakorlottan. Egy pillanatig átfutott agyamon a kérdés, hogy vajon Ő már csinált ilyet ezelőtt mással. Én vagyok az első fiú az életében?
Nem sokáig tudtam ezen gondolkozni, mert forró nyelvjátéka teljesen elvette az eszemet.
- Ah!- nyögtem megremegve és erősen hajába túrva élveztem, amit művelt.
- Oh... Yoo-yoongih... ah!- lihegtem ajkamba harapva, félig lehunyt pillákkal.
Forró nyelvével játékosan nyalogatta tagomat. Halkan cuppogva játszott velem, néha pár puszival is megjutalmazva.
- Neh!- próbáltam meg elhúzni fejét, mikor párszor erősebben megszívott, mert annak köszönhetően eléggé az élvezet küszöbjére sodort.- Szerelemh... Éhn... ah Yoongi neh!- kértem elhalóan de csak nem hallgatott rám.

Nem foglalkozva szavaival kényeztettem tovább. Mikor már hangján hallottam, és éreztem is, hogy nemsokára vége a menetnek, felálltam és megcsókoltam.  Értetlenül nézett rám.
- Drágám, ne hidd, hogy csak te akarsz kielégülni. - csókoltam meg.

Bár felsóhajtottam, mikor ajkai elengedtek, de mégsem arra vártam, hogy teljesen felcsigázva úgy hagy...
Csókjában valami furcsára figyeltem fel. Különleges érzés kavargott bennem.
- Sze-szeretnéd, hogy én neked...?- cirógattam zavaromban vizes oldalát.

Egy pillanatra elgondolkoztam, hogy tényleg akarom-e, de a nemleges választ azonnal el is vetettem és lefelé kezdtem el tolni vállainál. Egyből vette, mit szeretnék és letérdel előttem, majd habozva, de bekapta makkom, én pedig szabadjára engedtem egy olyan hangot, amilyenről nem is tudtam.
- Úr Isten, Jungkook. - nyögtem egy hatalmasat, mikor teljesen maga közé zárt. Szája hideg volt, de olyannyira jól esett, hogy azt hittem egy pillanatban, hogy belé fogok élvezni.

Hagytam neki magam, bár egyáltalán nem voltam biztos a dolgomban. Lassan térdre ereszkedtem előtte és tagját először csak ismerkedés szintjén kezembe fogtam. Forrón lüktetett, éreztem, hogy türelmetlen, így nem sokat játszadoztam hamar ajkaim közé vettem.
Először csak makkját nyalogattam, lágyan puszilgattam, majd egyre jobban felbátorodtam és a lehető legtöbbet engedtem magamba. Enyhén megborzongtam nevem hallatán és gyengéden elmosolyodtam teli szájjal. Örültem, hogy jó érzés neki, amit csinálok.
Ajkam munkájára kezeimmel is rásegítettem. Bal kezemmel hol csípőjét markoltam, hol combjait simogattam vagy esetleg heréit cirógattam. Eközben jobb kezemmel farka tövére szorítva ingereltem.
Sosem csináltam, a mozdulatok mégis ösztönösen jöttek. Ajkaim közt furcsa folyadék ízét éreztem meg. Bár Yoongi hangosan nyögdécselt és teste is remegett, ez még nem az élvezete volt. Félénken pillantottam fel hozzá, hogy láthassam arca mit árul el nekem az aktusról.
Kipirultan lihegett, néha alsó ajkát beharapva, ami hamar ki is csúszott fehér fogainak fogságából. Tetszett amit láttam.
Csípője egy váratlan pillanatban előre lendült, ujjait hajamba fúrta és úgy húzott magára. Tudtam, hogy ez már a végét jelenti ezért, leálltam nyelvem körkörös mozgásával és jó erősen próbáltam megszívni tagját.
Hangos morranásai, nyögései engem is izgalomba tartottak és mikor teste hevesen megremegett, megéreztem ajkaim közt tűzforró magját.
Nem undorodtam a helyzettől egyáltalán. Kicsit hátrébb húzódva, erősen szívva, nagyokat kortyolva nyeltem le nedvét, ami szinte pillanatok alatt leégette nyelőcsövemet.
Élvezettől csillogó szép szemei, piros arca, szőke, kócos tincsei, a fehér bőrén lefolyó vízcseppek teljesen megbabonáztak.
- Ahhh ah... ah...- lihegtem térdeimre támaszkodva, mikor elengedtem Őt és próbáltam testem remegését csillapítani.
Combomon végigfolyva, lassan a vízáramba kerülve tűnt el saját élvezetem is a lefolyóban.

- Na, milyen volt életed első együttléted velem? - csúsztam le mellé és magamhoz húztam. Csak lihegett valami "Jó volt"-ot és szorosan hozzám bújt. Percekig csak így ültünk egymás mellett, aztán végül én mozdultam meg elsőként. Felsegítettem és megmosdattam, majd magamat is. Elzártam a vizet, megtörölköztünk és megint ölbe kapva vittem a hálóba. Betakartam mindkettőnket és homlokon csókoltam Kookkie-t.
- Jó éjt, Drágám.

13. rész

13. rész

Nem is tudtam eldönteni igazán, hogy örültem-e annak, hogy megint megzavartak vagy sem. Akármennyire is helytelen volt, amit tettünk mégis csak nem örültem most a Nagyinak. Már csak azért sem, mert hihetetlenül nem vártam a kiképzést.

- Nem akarok menni...- nyafiztam még mindig az ágyban fekve. Yoongi már rég felöltözött.

- Hmm... És mi lenne, ha a mai nap utána megjutalmaználak valamivel? - sétáltam oda hozzá olyan lassan, amennyire csak tudtam, majd eldöntöttem az ágyon, majd fölé másztam és a takaró alá nyúlva végigsimítottam az oldalán, miközben füléhez hajoltam és belemorogtam. Orrommal kicsit megböktem füle hegyét, kezem pedig időközben levándorolt a fenekéhez és egy kicsit megemelve belemarkoltam. Fejemben megszólalt a kis vészcsengő és villogott a piros lámpa, hogy le kell állnom.
- Baszki. Jungkook, rohadt kanos lettem melletted. - gördültem le róla. Bár legszívesebben most azonnal letépném róla azt a nyamvadt pizsamát, de miatta nem teszem meg. Nem szabad vele keménynek lennem.

Megszeppenve feküdtem Yoongi alatt. Ha eddig azt hittem, hogy ismerem és mindig tudom, mire készül, akkor azt hiszem, tévedtem. Nem tudtam, mit akar tenni, bár ellenkezni sem volt erőm. Csak vártam a lassú halált. Mély hangja, nyakamon a forró lehelete furcsa érzéseket váltott ki belőlem. Ismét elindult a bizsergés a testemben. Forró tenyerének érintése után megborzongtam, jóleső melegség járta át testemet.
- Ne haragudj.- suttogtam bocsánatkérően, mikor mellém feküdt.
- Inkább menjünk reggelizni.- keltem ki az ágyból és gyorsan felöltöztem.

Felültem, ahogy kiszállt az ágyból, majd vissza is dőltem. Szuper, megint rá hoztam a frászt.
- Gu~ - nyöszörögtem elesetten, mint egy kisfiú, aki a mamája figyelmére vágyik. Azonban vagy nem hallott, vagy nem akart meghallani és az ajtó felé igyekezett. A franc esne belé! - Guuuu~. - próbálkoztam még egyszer, most már sikeresen felkeltve figyelmét. - Ne hagyj itt így. - oké, ez egy elég uke-s szituáció, legalábbis számomra uke-s. De akkor sem hagyhat itt, főleg miután az előbb öltözött előttem és nem tagadom, baromi izgató volt. "Jesszus, JungKook, inkább most tűnj el, én inkább megyek zuhanyozni."

Nem mertem Suga-ra nézni. Féltem, hogy csak baj lesz belőle. Viszont, mikor másodjára szólított, nem tudtam ellenállni.
- Suga... én... nem hiszem, hogy ez helyes lenne.- sóhajtottam de lábaim az ágy felé vittek.
- Félre ne érts. Én is érzem azt, amit Te. De... nem tehetjük.- nem akartam sem Őt sem a nagyfőnököket sem magamra haragítani de éppen ezért ez tűnt a legjobb megoldásnak. És azt sem akartam kimondani, hogy nekem ebben sok tapasztalatom nincs is.
- Nyugodj meg. Egyszer ennek is eljön az ideje.- öleltem magamhoz.

- Tudom, de... De egyszer gondolj majd bele abba, hogy nekem milyen érzés.  - kezei mentén hideg bizsergést éreztem. - Sajnálom az előbbit. - kényszerítettem magam, hogy otthagyjam és a fürdőszoba felé vettem az irányt. - Menj le, egyél, én eltalálok egyedül is, téged meg szerintem ha szólsz valakinek elkísér, remélem nem gond. - mosolyogtam rá bűnbánóan.

Rosszul éreztem magam, hogy ilyen helyzetbe kerültünk. Nem akartam Suga-t megbántani. Még nagyon eddig sosem vesztünk össze és ez egy kicsit rosszul érintett. Főleg, hogy ilyen dolog miatt. De én igazán nem tudtam, mit tegyek.
- Ne haragudj rám Yoongi.- szaladtam utána és szorosan magamhoz húztam.

Már épp becsuktam volna az ajtót, mikor JungKook lépett be rajta és magához húzott.
- Nem haragszom, csak néha elfelejtem, hogy nem szabadna veled úgy bánnom, mint másokkal, akikkel voltam eddig. - fájdalom és értetlenség tükröződött szemében. - Ne értsd félre. Szeretlek, és óvni próbállak saját magamtól, mert félek, hogy megint megijedsz majd attól, aki valójában vagyok. Miattad akarok változni, hogy ne legyek veled olyan kemény, mint amennyire szoktam lenni. - simogattam meg arcát.

- Szeretlek Yoongi.- bújtam arcommal a tenyerébe.
- Nem vagy velem kemény. És nem félek tőled. Ez természetes dolog csak... én még nem tudom ezt hogyan kezelni.- szusszantam kicsit zavartan.

- Mellettem megtanulod. - biztattam, miközben sikeresen lenyugtattam magam. "Estéig ki kell bírnom."  - Gyere, menjünk enni, mert még a végén megint ránk nyit valaki. - indultam vissza a szobánkba, ki a folyosóra, Kook karját húzva magammal.

- O-oké.... menjünk.- követtem kissé értetlenül.
Nem tudtam, mi ütött belé, de talán jobb is volt, hogy így alakult. Vagy az azért mégsem annyira biztos. Nem akartam edzeni. Még sosem vettem részt ilyenen és féltem, hogy elrontok valamit, béna leszek, vagy fájni fog, bármit is kell csinálni.
- Áh az elveszett báránykák! Hol a francban voltatok már?
- Neked is jó reggelt Wonshik.- motyogtam kedvetlenül.
- Ne szomorkodj Felség. Ma izgi napunk lesz. Egyél sokat, hogy legyen erőd.- ugrált körbe vidáman mosolyogva Hongbin.- Mit kérsz? Tessék itt van minden.- tologatta elém a finom ételeket.
- Hé, Hyung. Tényleg nem kell ezt. Olyan hülyén érzem magam. Inkább ülj le és egyél Te is.
- Nekem ez a dolgom. És én nem ennél az asztalnál eszek. Valamint én már az előbb elfogyasztottam a reggelimet a többi segítővel.
- Oh... ez esetben... jó étvágyat, Yoongi.- mosolyogtam szerelmemre, akin látszott, hogy neki is még furcsa ez a helyzet.

Oké, Ravit még a végén megölöm. A velem szemben helyet foglaló MinWoo-ra néztem, aki a levakarhatatlan vigyorával nézett rám.
- Talán van valami az arcomon, hogy azzal az idióta vigyorral nézel?
- Semmi. - még mindig vigyorgott. Ravi egy pillanatra megállt mögöttem és a szemben lévő Segítőre nézett.  Mintha fájdalmat, dühöt egy cseppnyi vágyat láttam volna a szemében. Azonnal karon ragadtam és kiviharoztam vele az étkezőből.
- Ki az a segítő? - olyan halkan beszéltem hozzá, amennyire csak tudtam.
- Aki MinWoo mögött állt? - bólintottam. - Nem ismerem. - látszott rajta, hogy hazudik, mert az orra hegye olyankor egy icipicit megrándul.
- Kim Won Shik, ne nekem hazudj! - emeltem fel egy kicsit a hangom, mire egy pillanatra mindenki minket figyelt, majd megint a saját dolgukat tették. Sóhajtott egyet, majd még egyet.
- Ő Lee MinHyuk, vele voltam, amíg nem szerettem bele az öcsédbe és szakítottam vele.
- Ezek szerint, az a MinHyuk gyerek most pikkel  rád?
- Nem. Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek így a jobb. - azzal visszamentünk az étkezőbe, megreggeliztünk, miközben jól megnéztem azt a MinHyuk izé gyereket.

Csendben falatozva figyeltem a néma szemcsatát. Furcsa volt nekem az a két ismeretlen srác, de inkább nem is szóltam semmit csak ettem. Hongbin is megmondta, szükségem van az erőre.
- Nagyon izgulsz? Ez lesz az első edzésed igaz? Nem olyan vészes. Túl lehet élni, mi is itt vagyunk.- mosolygott kedvesen a velem szemben ülő fiú.
- Oh igen. Hát kíváncsi vagyok nagyon és félek is.- vallottam be.- Hova...?- akartam Yoongi és Ravi után menni, mikor kirohantak, de Binnie nem engedett.
- Nem kell félni. Jó móka először. Aztán kicsit nehéz. És végül az életeddé válik.- magyarázta a fiú még mindig kedvesen és higgadtan.- Ha gondolod... majd délután az edzésed után találkozhatunk a függőkertben. Megmutatom, én mit tudok.
- Öhm...- tanácstalanul pislogtam Hongbin-ra. Szabad nekem elmenni engedély nélkül és csak úgy barátkozni bárkivel is? Hyung csak egyszerűen bólintott.- Nos rendben. Délután ott leszek.- feleltem mosolyogva.- Ah én jól laktam. Végeztem.
- Rendben, akkor mehetünk.- indult meg Hongbin.
- Hé, nem várjuk meg Suga-ékat?
- Minek várnánk?
- Hát nem jönnek velünk edzeni?
- Nem. Nekik külön van. Tudod Ő a tűzzel bánik Te pedig a vízzel. Minden erő külön gyakorol. Na gyere. Nem szeretik a pontatlanságot.
- O-oké.- pillantottan szomorúan Yoongi-ra, majd hátat fordítva megindultam.
Nem akartam otthagyni. Nélküle képtelen vagyok 1 percet is kibírni itt... És most majdnem egy teljes napra elszakítanak tőle. Bele fogok halni... Teljesen bepánikoltam.
- Ne aggódj, Felség. Itt vagyok.- karolt át Hongbin.
- Még jó... Te Hyung... ki volt az a másik két srác az asztalnál?
- Ahm... aki Suga-val szemben ült, Ő a Kicsi Szél, Minwoo, aki pedig veled beszélgetett a Kicsi Föld, D.O vagy KyungSoo, ahogy tetszik. A segítőik pedig és Minhyuk és Ryeowook.- magyarázta segítőkészen.
- Ah...- világosodtam meg.- Ezek szerint akkor az a Minwoo gyerek keltett minket a reggel... nem szimpi nekem.- jegyeztem meg.
- Furcsa a személyisége de ez van.- vont vállat Binnie.- Megérkeztünk.- engedett előre.

- Nekünk is mennünk kéne, srácok, menjünk. - állt fel az asztaltól Appa, majd köszönés nélkül kiment, csak rámosolygott DongWoon-ra, meg a gyerekére, de semmi más. Mi felálltunk, még egyszer ránéztem MinHyuk.ra és MinWoo-ra, majd követtem Őt.
A kert egy eldugottabb, melegebb és vörösebb területére érkezvén mintha egy fal emelkedett volna körénk.  Azzal kezdetét vette is a kőkemény gyakorlás.Először egy kis tűzvédelmi szabályzat, mert mint kiderült, én saját magam is kigyulladhatok. A hőmérséklet, amit képes bírni a testem,  az 200°, felső határon, alsós viszont már a 35° kritikus állapot. Forróvérű vagyok, ez kész vicc lehetne...

Aztán jöttek az alapgyakorlatok, amit kisebb küszködéssel, de sikerült valamicskét elsajátítanunk. Észre sem vettem az idő múlását, csak mikor jött egy főnix szerű madár ami egy cetlit hozott magával. Mi pedig izzadtan indultunk vissza a kastélyba. Amíg be nem álltam a zuhany alá, észre sem vettem, mennyire fáradt is vagyok valójában. Még persze éhes. Felöltöztem és lementem vacsorázni, ahol már mindenki ott volt, Ravi és a másik Segítő pedig valamiről nagyon komolyan társalogtak. Viszont amint észrevett, felderült az arca és hálát adott nekem. Leültem Kookkie mellé, majd vagy három embernek való adagot tetettem magam elé. Hogy én azt be is tolom mind, az is fix.

A gyakorló helyen már ott várt a nagybátyám, a pasija meg még néhány segítő.
A folyó szélére ülve, lassan magyarázott el nekem néhány alap dolgot a bácsikám.
- Szóval mi így működünk. A mi indulataink a vizet tudják szabályozni. Ha mérges vagy, úgy érezheted, hogy felforr benned az összes benned lévő víz. Ha szomorú vagy magányos vagy, fázol. Ha boldog vagy, nagyon folyékony halmazállapotot is elő tudsz idézni.- kuncogott Heechul bácsi.- Ha fáj valami, akkor akár jeges könnyeket is hullathatsz. Míg Yoongi forró vérű, a Te tekinteted akár jéghegyeket is kreálhat egy egyszerű szökőkútból. Ezért jól vigyázz, mikor hogy bánsz az érzéseiddel. De ezt majd most szépen fokozatosan megtanítom Neked.
- Az jó lesz.
- Igen. Mert a fiatal úr sokat betegeskedett már emiatt...- célzott Hongbin arra, mikor majdnem belehaltunk Suga-val abba, hogy elválasztottak minket.
- No, lássunk neki.- állt fel Heechul és már komolyan elkezdtük az edzést.
Nap végére meglehetősen kimerültem. Hongbin-ra támaszkodva mentünk vissza az épületünkbe és azonnal az ebédlő felé indultunk.
- Éhes vagyok.- sápítoztam.
- Mindjárt ott vagyunk, tarts ki.- cipelt be a helyiségbe, majd a helyemre ültetett.
Amint megláttam magam mellett Yoongi-t, elvigyorodtam.
- Hiányoztál.- suttogtam neki. Meg akartam fogni a kezét, de nem mertem a sok ember előtt.
- Milyen napod volt?- mosolyogtam rá, miközben ettünk.

- Hosszú és fárasztó. Megtudtam pár érdekes dolgot magamról és hááát~ elég furcsa dolgok. Neked milyen napod volt? - elmondása szerint, neki is hasonló napja volt, mint nekem. A mai esti tervem szerintem dugába dőltek.
Amint befejeztünk a vacsorát, a szemben lévő páros közölte, hogy szeretne elmenni Kook-kal meg HongBin-nel sétálni. Ahha, ahhoz a gyerekhez lesz még pár kedves szavam, az biztos.. Csak ne fenje a retardált fejét, fogát az én Szerelmemre, vagy nagyon-nagy gond lesz.

- Ő KyungSoo, D.O.; Ken-nek, azaz a Földnek a fia és a segítője, Ryeo Wook. - Ravi hangjából sütött az undor, amin elvigyorodtam, majd felálltam és  a szobámba mentem. Nem akarom látni, hogy a Soo gyerek hogyan próbálkozik, mert eskü beverem a képét.

12. rész

12. rész

Mire kettőt pislogtam volna, Yoongi el is tűnt a szemem elől az asztalnál. Kezdtem a megszokottnál jobban bepánikolni, hogy mi lesz velem egyedül nélküle, de aztán valaki megrúgta a lábam az asztal alatt. Az ütés irányába fordítottam a fejem, ahonnan egy szelíden mosolygó Hongbin nézett vissza rám.
- Hyuuung!- duzzogtam.- Ez fájt.
- Tudom. - mondta halál nyugodtan, még mindig mosolyogva. - De túlságosan is ideges vagy, pedig semmi okod rá. Próbálj meg ellazulni, mert mindenki meg fogja érezni és azt fogják hinni, hogy baj van.- magyarázta.
- Jó, rendben. De mégis hogy lehetnék nyugodt, mikor Suga szőrén-szálán eltűnt?
- Nem egyedül ment el, az apja vele van. - válaszolta Nagyi.
- Szerintem ha befejezted Te is a vacsorát, mi is körbejárhatnánk a helyet.- sétált mellém Heechul bácsi.
- Uhm... persze.- bólintottam aprót, majd kitolva a székemet felálltam az asztaltól.- Köszönöm, finom volt.- hajoltam meg.
- Milyen jólnevelt gyerek lett belőled...- jegyezte meg nagybátyám.
- Hát... igyekszem.- mosolyodtam el.
- Na gyere. Megmutatok neked egy-két helyet. - karolta át vállamat.
Hát... az egész épületet vagy nem is tudom minek nevezzem..... palotát... nehéz lett volna egy este alatt bejárni, de Heechul, minden olyan helyet felfedett számomra, amit szükséges és érdemes látnom, tudnom.
Út közben a folyosókon, termekben rengeteg ember és más lény beszélgetett, szaladgált, tette a dolgát.
- Tudod-e, miért van itt ekkora nyüzsgés?- kérdezte út közben nagybátyám.
- Nem igazán... Bár talán sejtésem az van.- feleltem.
- Jól sejtheted. Miattatok. Már hosszú-hosszú ideje várnak az elemek és hívői a megbékülésre. És most mindenki megkapta hírbe, hogy eljött a pillanat. Izgatottan várja mindenki, mondhatni a csodát.- kuncogott.
Ekkor éreztem meg először igazán, hogy mekkora felelősség nyugszik rajtunk. Elnézve a rengeteg embert, és még azokat is hozzávéve, akik a palota falain túl várnak és remélnek... Sokak függenek tőlünk. Suga-tól és tőlem. A szerelmünktől.
- Még mindig alig hiszed, hogy ez a valóság, igaz?- kérdezte a kertben egy padon ülve.
- Hát... nehezen fogtam fel... de azt hiszem ez nem álom. Szóval el kell fogadnom.- sóhajtottam.
- Hamar beletanulsz majd, ne aggódj. Én is annyi idősen kezdtem kb, mint Te.
- Oh... köszi a biztatást... de még nem érzem így.
- Ne aggódj.- veregetett vállon.- Mi mind itt vagyunk neked. Ha valamire szükséged van, csak szólj bátran.
- Rendben. És köszönöm. De... talán most az én Yoongi-mra és az ágyamra van szükségem.- sóhajtottam fáradtan.
- Értem én.- vigyorodott el mindentudóan Heechul.- Gyere, visszakísérlek. Gondolom még nem sikerült megjegyezned minden utat.
- Nem igazán...- hajtottam le a fejem.
Míg visszafelé tartottunk, út közben összefutottunk Heechul öhm...- hogy mondják ezt...- párjával? Ez vajon megfelelő kifejezés rá? Na mindegy, vele.
- Jungkook, Ő itt Siwon, életem értelme, Siwon, Ő pedig itt az én édes kis unokaöcsém, Jungkook.- mutatott be minket egymásnak.
- Örülök a találkozásnak.- nyújtott kezet a férfi.- Már sokat hallottam rólad.
- Úgyszintén. Én is örvendek. Már kíváncsi voltam, ki az a másik, aki miatt ilyen lehetetlen helyzetbe kerültem....- motyogtam.
- Jungkook! Viselkedj!- szólt rám Heechul.
- Hagyd csak édes.- legyintett Siwon.- Én azt hiszem, most megyek. A szobában várlak kiéhezve.- kacsintott Heechul bácsira.
Jó.... oké, hogy szerelmesek meg minden... de ez fúj! A nagybátyám... egy másik pasival... Az egy dolog, hogy Yoongi-val mi is így nézhetünk ki. De... de az más...
- Rendben, szerelmem.- dobott felé egy puszit, majd visszafordulva az eredeti menetirányuk felé, folytattuk utunkat.
A szobába érve fáradtan ültem le az ágyam szélére. Egy darabig csak bambultam magam elé, kattogott az agyam de jóformán nem is tudom, hogy min. Aztán mikor kicsit visszatértem a Földre, vagy már nem is tudom hova... a kis titkos ajtónkhoz léptem és kinyitottam, hátha Suga is visszatért. De a szobája üres volt. Egy szomorú fintorral nyugtáztam a tényt, és inkább fogtam magam és lefekvéshez készülődtem. Gyorsan elmentem megmosakodni, aztán pizsamára öltöztem át. A szobámba érve, épp az ágyba feküdtem volna be, mikor mozgást hallottam a másik szobából. Kivirult arccal rohantam át, de az ajtóban megtorpantam.
- Y-yoongi...- akadt el a lélegzetem, szerelmemet meglátva.- Hát ezért...- világosodtam meg, mikor megláttam új, szívdöglesztő külsejét.
Lábaim gyökeret vertek a hirtelen jött szokatlan ám mégis gyönyörű és... gerjesztő látványtól. Nagyot nyelve néztem Suga szép szemeibe.
- N-nagyon jól áll....- hebegtem a dicséretet.

- Köszi. - jól esett, hogy tetszik neki. Kicsit hülyén éreztem magam, így utólag, hogy nem szóltam neki, de én is csak pár órája akartam ilyen hajat. Furcsán jött volna ki, ha nem tetszik neki. - Milyen estéd volt? - pillantásából már láttam, hogy nem volt túl felemelő. - Haza akarsz menni, igaz? - bólintott. - De nézd a jó oldalát, még két hétig nem kell suliba mennünk! - értetlenül nézett rám. - El kell sajátítanunk a "hatalmunk", ahogy apu fogalmazott. És ennek is van jó oldala. A legjobbak lesznek a tanáraink. De aludjunk. Akarsz velem aludni?

- Oh, ezt nekem senki sem monda.- döntöttem gondolkozva oldalra a fejemet.- Tetszik, hogy nincs suli még két hétig.- vigyorodtam el.- Viszont ettől az elsajátítós dologtól félek.- biggyesztettem le ajkaimat.- Aludjunk együtt, kérlek.- néztem rá szép szemekkel. Jelen pillanatban Ő volt az egyetlen biztos dolog az életemben és nem szerettem volna elhagyni egy pillanatra sem.
- Hiányzik az otthonom.- sóhajtottam.- De tudom, hogy mostantól ez a hely lesz az...- ballagtam az ágyához és megvártam míg átöltözik pizsamára. Miután kényelmesebb ruhára váltott, bemászott az ágyba én pedig bebújtam mellé.

Megint ott vagyunk, ahol tegnap este, de most próbálom kontrollálni magam. Vettem pár mély lélegzetet, majd becsuktam a szemeim és az alvásra gondoltam. Nehezen, de éreztem, hogy az álom lassacskán átveszi a tudatom felett az uralmat.
Reggel arra keltem, hogy egy kb velem egykorú srác kiabálva ront be a szobámba. Mikor meglátja, hogy nem egyedül vagyok, halkabbra fogta és végre bemutatkozott.

- Hello, Minwoo vagyok, alias "Kicsi Szél". Örvendek a találkozásnak. - na én ezzel nem vagyok így. Mellettem fekvő álmosan dörgölte szemeit.
- Megtennéd, hogy elhúzol, köszönöm. - küldtem ki a szobámból. - Jó reggelt! - mosolyogtam Gukkie-ra.

Puha karjaiban, finom és ismerős illatát magamba szívva hamar el sikerült aludnom. Nem álmodtam semmit, túl fáradt voltam hozzá.
Reggel viszont hihetetlenül rosszul ébredtem vagyis ébresztettek...
- Jó reggelt. Mi volt ez?- pislogtam rá Yoongi-ra nagy, ijedt szemekkel.

- Nem tudom, de asszem ha jól értelmeztem, DongWoon hyung fia. - értetlenül nézett rám. - A Szél fia. Mondtam hogy hosszú. Viszont te még aludhatsz, én már nem tudok, viszont itt maradhatok melletted, és vigyázhatok az álmaidra. - adok egy puszilt szájára.

- Oh...- világosodtam meg.- Nem tudok már én sem visszaaludni.- biggyesztettem le az ajkaimat.- Kiverte az álmot a szememből az a galád.- céloztam a srácra, aki az előbb berontott.
- Inkább csodálom az én szőke hercegemet.- túrtam a hajába vigyorogva.- Eszméletlen, milyen jól áll.- dicsértem csillogó szemekkel.

Ahogy ezt kimondta és ujjait hajamba futtatta, forróság áradt szét a testemben. Szememmel egy olyan helyet kerestem,  ahova lökhetem a hőhullámot, Megláttam egy kandallót és gondolkozás nélkül megtüzeltem azt. Amiben egy pillanat múlva tűz lobbant be. JungKook ijedten hőklött hátra. - Bocsi. - suttogtam, majd ölembe húztam és nyakát csókolgattam.

Ijedten kaptam hátra a fejem, mikor hirtelen tűz gyúlt a kandallóban. Tudtam, hogy ez mit jelent, de abban nem voltam biztos, hogy jó ötlet az ölébe ülnöm. Mégis engedtem neki, és hagytam, hogy csókolgasson. Szívverésem duplájára gyorsult, belül valami furcsa melegség áradt szét testemben.
Halkan felsóhajtottam édes csókjaitól, majd bátortalanul hajoltam én is nyakához és fehér bőrét ízleltem.

- Juhhnnnn. - sóhajtottam, majd megint kinyílt az ajtó. Ezt nem hiszem el! Az én drága ukém ijedten ugrott le rólam és nézett az új vendégünkre. - Nagyi, most komolyan?! - nyafogtam, amint tudatosult bennem, hogy ő miatta nem folytathatjuk az előzőt. 
- Bocsánat, drágáim, de reggeliznetek kéne, meg edzeni, ha be akartok kerülni az iskolába, ha nem. Ruhákat találtok a szekrényekben. Az étkezőig meg eltaláltok, úgyhogy ott találkozunk. - azzal kiment. 
- Asszem lemondhatunk a pihiről. Gyerünk öltözni! - kászálódtam ki nagy nehezen az ágyból és a szekrény elé lépve gondolkoztam a választékon, hisz mégis csak gyakorolni fogunk, vagy miszösz.